Memoir '44

Cikkek, írások - A Würzburg-radar megszerzése - 1. rész

A Würzburg-radar megszerzése - 1. rész

Már volt egy küldetésünk (Merville-i üteg), amelyhez a fényképeken kívül az akció veteránok beszámolói alapján készült leírását is mellékeltük, ezt a "hagyományt" folytatnám a már megjelent Würzburg-radar megszerzéséről szóló küldetéshez kapcsolódó könyvrészlettel, amit 2 részben adunk közre. A részlet George Millar: The Bruneval Raid (magyar cím: A nagy lokátorháború, ford. ) című könyvéből való. A részletben szereplő kódnevek: HENRY: Würzburg radar, RECTANGLE: Le Presbytére, erdővel körülvett gazdaság, LONE HOUSE: a villa, magányos ház.

Amikor a padlónyílásról leemelték a fedőlemezt, metsző szél csapott a gépbe. Akik lenéztek, a szelíden fodrozódó tengert látták csillogni a holdfényben. Aztán egyszerre hófödte táj bukkant fel alattuk, a légvédelmi ágyúk lövedékei pattogtak, ide-oda hánykolódtak a gépek. Frost kilógatta lábait a nyíláson. Hólyagja pattanásig feszült a sok teától. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, szeretett volna mielőbb odalent sétálni a hóban. Társai is ugyanígy voltak. Frost megesküdött magában, hogy soha többé nem iszik teát bevetés előtt. Miért nem figyelmeztették őket a nagyokosok, hogy ne igyanak annyit? Vagy miért nem jutott ez magától is az eszébe?

- Vigyázz… rajta! - Egyik harcos a másik után ugrott ki a gépből. Amint Frost ejtőernyője kinyílt, felismerte odalent a földet érési zóna tereptárgyait; mégsem töltött el hiába olyan sok órát a makett mellett. A csoport hajszálpontosan a célban ért földet. Frost is puhán zökkent le az egy láb mély hóba. Teljes szélcsend. Német fogadóbizottság sehol. A Whitley-k elrepültek, egy légvédelmi üteg ugatott a radarállomás felől, valószínűleg a gépre lőttek.
Cox egy légáramlatra fekve zuhant, és fölnézve látta elsuhanni a repülőgép sötét gyomrát. Meglepően széles volt alulnézetben; a motorból tüzes szikrák pattogtak.
Amikor érezte, hogy nagyot ránt a kinyíló ernyő, ő pedig himbálózni kezd, tapogatással ellenőrizte, hogy megvan-e a rohamkése és 45-ös Colt automata pisztolya. És már hempergett is a hóban. „Az első, ami meglepett, a csönd volt. Alighanem a repülőgép belsejében uralkodó rettenetes dübörgés miatt éreztem így. Azután suhogást hallottam, és láttam, hogy a hóban kirajzolódik valami, és fény villan rajta." A konténert vette észre, meg a kézikocsit; mindkettő a közelében ért földet.
Miután megszabadultak a teától, Frost és emberei a fasornál gyülekeztek. Ekkorra már sűrűn ereszkedett alá Timothy RODNEY-csoportja. Frost tudta, hogy ilyen tiszta időben alig van esélyük a meglepetésszerű akcióra, valószínű tehát, hogy odaát, a szirtfokon a HENRY őrszemei felfedezik őket. Az volt csak jó az egészben, hogy, még ha a németek tudják is már, hogy ő meg a százada megérkezett, arról fogalmuk síncs, hogy hol és miképpen fognak támadni. Látszólag minden olyan simán ment, hogy John Ross híre úgy érte őket, mint derült égből a mennykőcsapás: Charteris sehol!

Ross a szakaszával, amely a tengerparti rohamosztag tartaléka és utóvédje volt, és felszerelésével együtt baj nélkül földet ért. Ugyancsak szépen leszállt a hóba a Charteris szakasz tíz embere, nekik azonban különleges feladatuk volt, ezért nyomban indultak is, hogy végrehajtsák. A feladat az volt, hogy bevegyék és tartsák a tengerparti szakasztól északra, egy szirten épült német kiserődöt (ez volt a REDOUBT). Ha a bunkerban katonák vannak, csak a meglepetés, és főleg a szerencse segíthet, vagyis hát egy gyors roham. Ha kezükbe kerül a bunker, ők lesznek az egész visszavonulás kulcsemberei, de mielőtt fedeznék társaikat, a többi tengerparti bunker elfoglalását is támogatniuk kell. (Abban az esetben, ha a bunkert üresen találnák, akkor is ott kell maradniuk, a parancs értelmében.) Csakhogy Charteris és másik két rohamosztaga, összesen húsz ember, nem volt seholl
Frost - nem először és, nem utoljára - csendesen átkozódott amiatt, hogy ilyen merev tervet kell végrehajtania. Pontosan ettől félt: hogy valaki nem érkezik meg. Es tessék, két repülőgép vagy le sem dobta az ejtőernyősöket, vagy lelőtték őket, de az is lehet, hogy elsodródtak, és ki tudja, hol értek földet. Akkor meg mi van?

Megkérte John Rosst, hogy várjon pár percig, hátha Charteris és emberei előkerülnek, azután induljon a parti erődítésekhez, és amit csak tud, foglaljon el szakaszával. A terveknek megfelelően előbb a fő feladatokat kell végrehajtani, elfoglalni a HENRYt meg a LONE HOUSE-t. Amint lehetséges, mondta Frost, utána küldi Peter Naumoffot, hogy segítsen Rossnak a tengerparton. Naumoff és Timothy csoportjának továbbá az volt a feladata, hogy a HENRYtőI távol tartsanak minden esetleges támadó német alakulatot, amely a RECTANGLE vagy Bruneval felől közeledne.
A földet érés után tíz perccel a 2. csoport négyrajnyi harcosa felsorakozott. Naumoff emberei élén elindult a RECTANGLE (Le Presbytére) irányába; Frost, sarkában Newmannel, saját embereit a jól látható LONE HOUSE felé vezette, Peter Young pedig a maga rohamszakaszával elindult a Würzburg felé. Kissé távolabbról követték őket a műszakiak meg Cox, maguk előtt tolva a targoncát.

A magányos házhoz érve Frost meglepődve látta, hogy a kapu tárva-nyitva áll. Az előcsarnok piszkos, üres, bútorozatlan. Azt is látta, amint Young osztaga körülveszi a HENRYt. Young, Mackenzie őrmester és még három katona kézigránátokat szorongatott. A terv szerint, amint Frost jelt ad, eldobják a gránátokat és Sten géppisztolyaikkal tüzet nyitnak. Frost négyet sípolt, és berontott a házba. A földszint üres volt, de az emeleten lövések csattantak. Frost és emberei felrohantak a lépcsőn. Csak egyetlen németet találtak ott, amint a HENRY felé tüzelt; onnan zavaros fegyverropogás hallatszott. A németet lelőtték, és átkutatták a házat. Üres volt.

Közben Young és emberei, hevesen tüzelve, megrohamozták a Würzburg védelmi körletét. A németek egy része - már aki még mozdulni tudott - gyorsan kereket oldott. Az egyik német a szirtfok pereme felé rohant, körvonalai kirajzolódtak a tengerről visszaverődő holdfényben. Young rá akart lőni, de azután eszébe jutott, hogy túlságosan sok a lövöldözés, viszont még egyetlen foglyot sem ejtettek. Üldözőbe vették a németet; az átbukott a sziklaperemen, de a lábával sikerült megkapaszkodnia. Amikor visszamászott, a radarhoz lökdösték. Nem volt nála fegyver.
Dennis Vernon otthagyta saját embereit, meg a hóban térdelő Coxot. Előre indult felderítésre, és rövidesen hallották, hogy felkiált:
- Siessetek, műszakiak!

Cox látta, hogy a mélyedés körül a szögesdrót alacsony, és aligha lesz komoly akadály. Azt gondolta, talán azért nem magasabb a drótkerítés, hogy ne zavarja a radar működését. A nagy ház felől most elhallgatott a lövöldözés, de a RECTANGLE felől újra fegyverropogás hallatszott. Frost őrnagy a „radarveremhez" sietett, és Newman megkezdte a halálra rémült német kikérdezését. A fogoly bevallotta, hogy a Luftwaffe híradós ezredénél szolgál, és mintegy száz bajtársa van elszállásolva a szántóföldeken túl, a Le Presbytére, a RECTANGLE épületében. A Freya harcálláspontot és a Würzburgot ez az erősen felfegyverzett osztag védi.
Frost kérdésére elmondta, hogy vannak aknavetőik is, de nincs gyakorlatuk az aknavetők kezelésében, mert híradósok. Naumoff és szakasza közben hevesen viszonozta a RECTANGLE-ből rájuk zúduló tüzet, amely főleg ellenük és a ház ellen irányult, nem annyira a Würzburg HENRYre. Frost Timothy csoportja felől is tüzelést hallott, a tengertől kissé távolabb. Saját csoportja és Youngé ekkor szorosabb védelmi gyűrűt alakított ki.

Cox félrerángatta a vastag, fekete gumifüggönyt, amely a radar kezelőfülkéjének bejáratát fedte.
- Hé, Peter ! - kiáltott Newmannek. - Ez az izé még meleg. Kérdezd meg a németet, hogy észlelték-e repülőgépeinket, amikor közeledtünk.
A hadifogoly igenlő választ adott. Az állomás Freya berendezései már a parttól nagy távolságra észlelték a briteket, harminc kilométerről. A németek bombatámadásra számítottak, és amikor az angol gépek leereszkedtek és gyakorlatilag egyenesen feléjük tartottak, nagyon izgatottak lettek. A katona azt állította, hogy lokátorállomásuk igen exponált helyen fekszik; amikor megtudták, hogy az ellenséges repülőgépek egyenesen feléjük tartanak, gyorsan kikapcsolták a berendezéseket, és fedezékbe vonultak.
Vernon vakuval kezdte fényképezni a Würzburgot, Cox pedig zseblámpája fényénél feljegyzéseket és vázlatokat készített. A villanófény láttán a németek azonnal tüzet nyitottak a Würzburgra, mire Frost parancsot adott Vernonnak, hogy hagyja abba a fényképezést.

„Olyan, mint valami fényszóró; lapos, négykerekű utánfutóra szerelt forgatható alaplemezen áll - jelentette később Cox. Az utánfutó kerekeit felhúzták, és az egész az alaplemez szintjéig homokzsákokkal van körülrakva. A paraboloid tíz láb átmérőjű és csuklós rögzítésű, így a sugárnyalábot szabadon lehet függőleges és vízszintes, illetve oldalirányban mozgatni. Az egyik oldalon kis fülke rejti a készülék képernyőjét és a technikus ülését. A paraboloid mögött három láb széles, két láb mély és öt láb magas fémszekrény van. Alighanem ez tartalmazza a képernyő kivételével a berendezés többi részét. Az egész konstrukció könnyen áttekinthető és célszerűen megszerkesztett. A készüléket kikapcsolva találtuk, de még meleg volt. A fülke tetején van az adó és még valami, ami a vevő első fokozatának látszik. A fülke alját jókora tápegység foglalja el, hűtőbordás egyenirányítókkal. Az adó és a tápegység között van az impulzusgerjesztő és középfrekvenciás vevő. Jól megépített berendezés, kifogástalanul karbantartva. Mindenütt Telefunken-emblémák, amelyeket egyik utászunk kalapáccsal és hidegvágóval leszedett. A havon visszaverődő holdfény elég világítás volt a munkánkhoz."

Miután Vernon úgy ítélte meg, hogy az antennát nem tudják gyorsan leszerelni, parancsot adott egyik emberének, hogy fűrészelje le. Ő is, akárcsak Cox, úgy vélekedett, hogy a „lényeg" a fémszekrényben van, semmiképpen sem a kijelzőben. Az impulzusgerjesztőt és a középfrekvenciás vevőt gondosan szerelték le, a megfelelő szerszámokkal. Aztán megpróbálták kiszerelni az egész adót. Coxnak volt egy nagyon hosszú csavarhúzója, de még azzal sem érte el a rögzítőcsavarokat. Tanácskozott Vernonnal, azután ők ketten megragadták az adót, egy társuk pedig teljes súlyával ránehezedett egy ügyesen beakasztott feszítővasra. Az adó könnyűfém ötvözetből készült keretbe volt ágyazva. Amikor csikorogva engedett, vele együtt levált a keret is.
„Ez váratlan szerencse volt - mondja Cox. - Később megvizsgálták a berendezést, és kiderült, hogy a keret - mi abban az eléggé sietős pillanatban amolyan fölösleges tehernek tartottuk, amit nincs időnk leválasztani az adóról - tartalmazta az antenna-átkapcsolót, amely lehetővé tette, hogy mind az adó, mind a vevő ugyanazt az antennát használja. Vagyis létfontosságú része volt a radarnak."
Az utolsó fontosnak ítélt alkatrészeket már feszítővassal szerelték le. A műszakiak zseblámpájuk fényénél birkóztak a munkával. A RECTANGLE felől hevesebbé és pontosabbá vált a németek tüze. Frost csapatának egyik tagját, McIntyre közlegényt halálos lövés érte a LONE HOUSE kapujánál. Frost most már örömmel látta, hogy a műszakiak rakodnak a kézikocsira. Bízott Vernonben, és úgy érezte, hogyha sikerül a zsákmánnyal egérutat nyerniük, csatát is nyertek, bár a harci helyzet igencsak zavaros volt. Alaposan megpiszkálták a darázsfészket, az már bizonyos!

Csaknem minden irányból tüzelés hallatszott. Sorozatok ropogtak a tengerparton, ahol valaki - nyilván egy német - kilőtt egy világítórakétát. Egy géppuska mély hangú kereplése hallatszott, egy Bren rövid sorozatokkal válaszolt rá. A BECTANGLE-ból olyan erősen lőttek a németek, hogy bizonyosak voltak benne: az ellenség már valószínűleg felfejlődött, és megindult a HENRY meg a LONE HOUSE felé. Máshonnan, valószínűleg a falu irányából is erős tüzelést hallottak. Talán Timothy emberei vadultak meg, és most harcolva törnek utat Bruneval központja felé? Timothy csapata táján valóban élénk volt a fegyverropogás, de ugyanakkor éppen onnan befutott egy hírnök. John Timothy megnyugtatta bajtársait: minden rendben van, csak éppen 38-as rádiójuk nem működik. Ez volt a fő baj. Frost, nem számítva a sípjeleket és a hírvivőket, el volt vágva a többi osztagtól, s a tervvel ellentétben nem volt mellette a századparancsnokság harcálláspontján a teljes létszámú alakulat. A 38-as rádiók pedig egyszerűen felmondták a szolgálatot, még egymással sem tudtak kapcsolatba lépni. A targonca meg volt rakva. Frost kiküldte egy emberét Peter Naumoffhoz, hogy azonnal hozza vissza a csapatát, mert előttük kell biztosítani a tengerpartra vezető utat. - Ne felejtsd el a jelszót: HARAPÓS - figyelmeztette a hírnököt. A fiatal Naumoff a kiképzésen létszámfeletti tisztként vett részt. Frost hozzájárult, hogy velük jöjjön a rajtaütésre, mert nem vette volna a lelkére, hogy csalódást okozzon neki. Úgy látszott, hogy a fiú állja a sarat, de már hosszabb ideje tűzharcot vív, és ha hátulról közeledik a küldönc, tévedésből még le is lőhetik.

Következő rész

Játszd le a küldetést is :)

Vissza a cikkek listájához

Nem hivatalos magyar rajongói Memoir'44 weblap. A Memoir'44 játék a Days of Wonder kiadó védjegyzett terméke.

RSS | Készült 2006-ban a Gémklub és az AionNET Kft. támogatásával.